A rajtaütés végrehajtása, erdei rajtaütések alapjai 2007. 2. 25. 12.16
A káosz az Airsoftos legnagyobb ellensége. Egy rajtaütés az egyik leghatékonyabb módja, hogy káoszt teremtsünk. Ebből a cikkből bárki megtudhatja az alapvető dolgokat, amelyek egy sikeres rajtaütés végrehajtásához szükséges, ami a legjobb Airsoft játékosokat is könnyű prédává teheti.
A rajtaütés az egyik leghatékonyabb támadási forma, ami egy gyalogsági parancsnok rendelkezésére áll. Lehetővé teszi, hogy kihasználják egy roham összes kritikus elemét, mint a meglepetést, sebességet és az akció erőszakosságát, a maximális lehetőségig, ugyanakkor minimalizálják a saját erőkre eső kockázatot. Egy jól tervezett és kivitelezett rajtaütés súlyosan csökkentheti az ellenség erejét. Egyetlen rajtaütés a győzelem lehetőségét teremtheti meg ott, ahol korábban esély sem volt rá. Ez egy nagyon hatékony taktika, amennyiben HELYESEN VAN VÉGREHAJTVA. Ebből a cikkből megtudhatjátok az alapvető információkat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valaki megértse, hogy működik egy rajtaütés, és ő maga is végrehajtsa azokat.
A RAJTAÜTÉS TÍPUSAI
Két formája létezik a rajtaütésnek. Az egyiket megtervezettnek nevezik. A másikat sietős, vagy azonnalinak nevezhetjük. Mindkettő hasonlít egymásra, ugyanazok az alapvető elemek szükségesek a sikerességhez, a különbségek a rajtaütés körülményeiben van.
Megtervezett rajtaütést egy meghatározott helyen és időpontban terveznek meg az ellenség ellen. A felkészülés egy megtervezett rajtaütésre ugyanolyan, mint bármely támadásra. Információkat gyűjtesz az ellenség útvonaláról és célpontjairól. Ezen adatok alapján a csapat kidolgozza a támadási tervet. Miután a terv megvan, végig próbálnak minden fázist, a helyezkedéstől a visszavonulásig. A fontos részleteket, mint a visszavonulási útvonal, kommunikáció, tűzirányítás, és támogatás, alaposan megbeszélik, és véglegesítik. Amikor a rajtaütés elkezdődik, az alapos tervezés lehetővé teszi képességeik maximális kihasználását, és a saját egységeik közötti zavarodás minimalizálását. A parancsnokok lehetőség szerint tervezett rajtaütést szeretnének végrehajtani, amikor csak lehetséges.
Az azonnali rajtaütések olyan rajtaütések, amelyeket egy váratlanul felmerülő lehetőség vagy események alakulása miatt indítanak. Az Airsoftban akkor szoktak ilyen lehetőségek előfordulni, amikor az ellenfél visszavonulásban van, vagy üldözi csapatunkat.
Egy másik lehetőség, amikor a csapat őrjáraton van, és ellenféllel találkozik anélkül, hogy azok észrevennék. A parancsnok megállapíthat egy jó rajtaütési pozíciót az ellenfél előtt, és oda irányítja csapatát.
Mindig vigyázni kell azonban az ilyen spontán rajtaütésekkel. A csapat vezetőjének tisztán kell látnia a támadás lehetőségét, és cselekednie, mielőtt az szertefoszlik. A csapatnak rutinosnak kell lennie rajtaütésekben, és a parancsnoktól érkező minimális irányítással felállni a megfelelő pozícióba. Amennyiben a csapat nem jártas rajtaütésekben, nem tanácsos ilyen azonnali rajtaütésekkel próbálkozni.
A RAJTAÜTÉSBEN VALÓ SZEREPEK
Minden rajtaütő csapatot három részre tanácsos osztani. Ez egyes részek mérete nagy részben függ a feladattól, az ellenségtől, a tereptől, a rendelkezésre álló erőtől, valamint az időtől. Akármekkora is a rendelkezésre álló erő, azt megfelelően kell elosztani.
Blokkoló csoportok: Kettő ilyenre van szükség ahhoz, hogy a támadás sikeres legyen. A blokkoló csoportok a bal és jobb szélső oldalán helyezkednek el a támadó csapatnak. Feladatok a többi csapattag riasztása az ellenfél közeledtére. A támadás megkezdése után pedig ezek a csapatok akadályozzák meg az ellenfelet, hogy visszameneküljenek abba az irányba, amelyről jöttek, vagy hogy tovább haladhassanak az eredeti irányukba. Továbbá ezek a csoportok állítják meg az esetleges ellenséges erősítést, hogy megmentsék a csapdába eset társaikat.
Kivégző csoport: Mint a neve is mutatja, a kivégző csoport tűzerőt, pontosságot, meglepetést és sebességet használ, hogy megsemmisítse az ellenséges erőket. Ez a csapat általában a blokkoló csoportok között helyezkedik el, meglehetősen egyértelmű feladattal. Tagjai célzott lövéseket adnak le az ellenség „kivégzési zónában" rekedt tagjaira, ameddig senki sem marad "életben". Miután a lövöldözés abbamaradt, a kivégző csoport feladata lehet még az ellenfél átkutatása hírszerzési információk után, azonban ha a rendelkezésre álló idő rövid, a kivégző csapatnak célszerű visszavonulni olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges.
Biztosító csoport: Ez egy opcionális (bár ajánlott) része a támadó csapatnak. A legtöbb rajtaütés elleni kiképzés ellentámadást javasol a rajtaütő csapat pozíciója ellen. A biztosító csoport megakadályozza az ellenséget, hogy eljuthasson a saját egységek pozíciójához. A támadás végeztével pedig védelmi alakzatot vesz fel a fő erő mögött, akik esetleg kevés lőszerrel rendelkeznek. Azonban ez a csoport csak egy ajánlott része a rajtaütésnek. Előfordulhat, hogy a rendelkezésre álló emberek száma nem teszi lehetővé a biztosító csoportot. Ebben az esetben feltehetőleg a legjobb taktika agresszíven támadni, majd menekülni. Semmi szükség a környéken lenni, amikor az ellenfél kezd magához térni.
Néha szükség van arra, hogy egy csoport több mint egy feladatot lásson el, különösen, ha a résztvevők kevesen vannak. Amennyiben ez a helyzet, fontos, hogy szorosabban legyenek a sorok, ami lehetővé teszi a csapatagok koordinációját, valamint kölcsönös támogatását.
Jó helyszínek rajtaütéshez
Hogy hol fog egy rajtaütés lezajlani, azt az ellenség dönti el. A támadók azt dönthetik el, hogy mikor, és milyen feltételekkel tegyék azt. A rajtaütések sikeresebbek, amikor olyan terepen történnek meg, amit az ellenség a sajátjának gondol. A kisebb készültség mellett, egy ilyen támadás előnye még az is, hogy az ellenség harci kedvét is megtöri. Továbbá előfordulhat, hogy az ellenség kénytelen értékes erőforrásokat elhasználni a hátországának védelmére, így gyengítve az általános helyzetét. A II. Világháborúban a partizánok támadásai Németországot arra kényszeríttette, hogy több tízezer katonája az utánpótlási és kommunikációs vonalakat őrizze. Ez jelentős mértékben hozzájárult a szövetségesek számos győzelméhez. Akármi is a helyzet, fontos hogy megbizonyosodjunk az útvonalról, amit az ellenfél használ (például: ösvény, visszavonulási vagy utánpótlási útvonal).
A pontos rajtaütési hely meghatározásához lehetőség szerint olyan területet kell választani, amely megfelelő szintű fedezéket és álcázást biztosít, ugyanakkor viszonylag nagy belátható teret engedélyez. A magaslati helyszínek ideálisak, mert lehetővé teszik a támadóknak, hogy lefele tüzeljenek, míg a védőket kényszeríti az ellenkezőjére, ami különösen hátrányos, amennyiben közeli célra, vagy fekvő helyzetből tüzelnek (ami feltehetőleg az ellenfél helyzete lesz támadás után). A magaslati helyek ellen továbbá nehezebb rohamot intézni.
Az álcázás létfontosságú. A támadó csapatnak képesnek kell lennie arra, hogy elbújjon, és úgy várja az ellenséget, amíg az a kivégző zónába nem ér. Nagyon alkalmas helyszín álcázására, ahol a növényzet változik, mint például egy erdő vége, vagy az út két oldala. Fontos, hogy résztvevők álcázzák mind magukat, mind a torkolattüzüket. Így, miután a lövöldözés megkezdődött, az ellenfél nem tudja a támadók pontos helyzetét meghatározni.
Kívánatos továbbá, hogy a támadó csapatnak fedezék álljon rendelkezésére, míg az ellenfélnek semmi, vagy annyira kevés, amennyire lehet. Miután nem valószínű, hogy egy ilyen helyet lehet találni, ezért kompromisszumot kell kötni. Egy átlagos ember 10 másodperc alatt 70 métert tud futni. Körülbelül 2-4 másodperc szükséges, hogy egy ellenséges katonát beazonosítsunk, és célzottan támadjunk rá. Tanácsos tehát legalább 20-30 méter nyílt területet hagyni minden irányba a kivégző zónában.
Számításba érdemes venni továbbá az ellenség erősítésének helyzetét, és lehetséges útvonalát a rajtaütési területbe, valamint elfele onnan. Így tudhatod, merre kell, és merre nem szabad menni.
Egy másik kritikus pont, amit hangsúlyozni kell, hogy biztosak legyünk benne, hogy a rajtaütési helyszín az ellenfelet arra kényszeríti, hogy a vonalunkkal párhuzamosan érkezzen, különben nem lehetséges az egész ellenséges egységet tűz alatt tartani, ami lehetővé teszi számukra az ellentámadást.
EGYENES ÉS AZ „L" ALAKÚ RAJTAÜTÉSI FORMÁCIÓK
A két leggyakrabban használt rajtaütési formáció az „Egyenes", és az úgynevezett „L" alakú formáció.
Vonalas formáció
Ebben a felállásban a támadó csapat egy egyenes vonal mentén helyezkedik el az ellenfél közeledési útvonala mentén. A blokkoló csoportok a bal és a jobb szélen helyezkedik el, a kivégző csoporttal a közepén. Ha van biztosító csoport, az általában a fő vonal mögött helyezkedik el, készenléti pozícióban.
„L" alakú formáció
Mint a neve is sejteti, a csapat egy L alakú pozíciót foglal el. A blokkoló csoportok a bal felső és a jobb alsó szárnyon helyezkednek el (vagy fordítva). A kivégző csapat a két vonal találkozásánál, vagy annak közelében helyezkedik el. A biztosító csoport helye lehet a kivégző csoport mögött, vagy középen, a formáció mögött. Akármelyik is az, fontos hogy bármelyik csoportot tudják támogatni a támadás során.
Spontán rajtaütések
Ez egy meglehetősen veszélyes formája a rajtaütéseknek. Az alábbi példában feltételezzük, hogy egy Airsoft csapat őrjáraton találkozik ellenséggel, anélkül hogy az őket felfedezné. Ismét hangsúlyozni kell a gyakorlat jelentősségét. A parancsnok nem tud sok segítséget nyújtani embereinek. A csendesség fontos. Az összes cselekedetnek a kiképzésen gyakoroltak alapján kell történnie. A parancsnoknak sokkal jobban kell embereinek intelligenciájára és képességeire hagyatkoznia, mint bármilyen más rajtaütésnél.
Egy spontán rajtaütés az ellenfél azonosításával kezdődik. A csapat parancsnoka megállítja embereit, hogy eldöntse, van-e a közelben alkalmas helyszín egy rajtaütés kivitelezéséhez. A fedezék és a rejtőzködési lehetőség a legfontosabb tényezők, amellett, hogy az ellenfél a pozíciótól lőtávolságban mozogjon. A helyszín megállapítása után a parancsnok jelzi csapatának a támadás helyét, a kivégző zóna nagyságát, és a biztosító zónát. Kézjeleket tanácsos használni a kommunikációra ilyen helyzetben. Törekedni kell, hogy a meglepetés ereje megmaradjon.
A csapat a megadott helyen elfoglalja a fedezékeket, és elrejtőzik. Egy spontán támadásban, a parancsnoknak nem érdemes túlságosan elnyújtani vonalait. Az embereknek nem tanácsos messzebbre lenni egymástól, mint 10 méter. Ellentétben egy megtervezett rajtaütéssel, nincs idő tervezni, kidolgozni a tüzelési zónákat, vagy más kommunikációs eljárásokat. Ezért fontos a zárt formáció, hogy a csapat egysége megmaradjon az egész ütközet alatt.
Amikor az ellenség belép a kivégző zónába, a parancsnok jelt ad a támadásra, az általános forgatókönyv szerint. Mindenki tüzel, ameddig az ellenség el nem esik. Ezután a támadó erő visszavonul.
Fontos, hogy a parancsnok meghatározza, mi történjen, ha a csapatot a rajtaütési pont elérése előtt felfedezik. A mozgás növeli a felfedeződés esélyét, tehát tervezni kell erre a kritikus eshetőségre is.
Megjegyzések
Tűz vezérlés A csapat tűzzónáinak irányítása rendkívül fontos. A korábban tárgyalt két formáció segít ebben. Sosem szabad a rajtaütés mindkét oldalára embereket helyezni. A rajtaütések rendkívül intenzívek küzdelemben, és nagyon nehéz a résztvevőknek a helyzetet átlátni, és a baráti egységek eltalálását elkerülni. Ezért érdemes az embereket egy oldalon felállítani, és egy irányba tüzeltetni.
Kommunikáció A kommunikáció szintén nagyon fontos. A blokkoló csoportoknak rejtetten kell jelezni a csapat többi tagjának, hogy az ellenfél közeledik, valamint a parancsnoknak csapatának a támadás kezdetét. Kézjelek alkalmasak, hogy figyelmeztessék a többieket az ellenségre, de elárulhatják a helyzetünket. A halk beszéd szintén ezzel a kockázattal jár. El kell dönteni, melyik a legjobb. Előfordulhat, hogy hátrébb kell vonnia csapatot, és rövid jeleket alkalmazni.
A parancsnok általában egy sorozatlövéssel, vagy egy robbanószer aktiválásával jelez csapatának, ami nem jelent nagy nehézséget. A rajtaütő csapatok általában folyamatosan tüzelnek, majd egyszerre abbahagyják. A résztvevők ezután az ellenfél mozgását figyelik. Ha mozgást látnak, egy gyors sorozat végez a rosszfiúval. Amikor látszólag mindenki „halott", a csapat visszavonul.
Gyülekező pontok A gyülekező pontok azok a kijelölt pontok, amelyeket a támadók használnak találkozónak, rendeződő pontnak, valamint kivonulási pontnak. Egy jó gyülekező pont kijelölése nagyrészt a tereptől és a harci helyzettől függ. Jó fedezéket és rejtekhelyet kell biztosítani a csapatnak. Nem minden esetben ez a helyzet azonban. Használni lehet távolságot, természeti képződményt (a legideálisabb), vagy más módot a gyülekező pont meghatározására. Fontos azonban, hogy a csapat minden tagja könnyen és gyorsan megtalálhassa a helyet. Nem szabad elfelejteni, hogy a csapat tagjai harci helyzetet elhagyva indulnak el, ami eléggé megzavarhatja őket. A legegyszerűbb utasítás is zavaró vagy komplikált lehet egy ilyen esetben. A legfontosabb tehát, hogy mindenki odataláljon a gyülekező ponthoz.
ÖSSZEGZÉS
Ismételten megjegyeznénk, hogy ezek csak az alapok. Gyakorolni kell az Airsoft csapatnak, hogy kifinomítsák a végrehajtást, és kiismerjék képességeiket. Akárhogyan is, biztos, hogy a rajtaütést egy rendkívül hatékony fegyvernek fogja bárki találni az arzenáljában. |